Ugrás a tartalomhoz

Zija Dibra

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zija Dibra
Született

Debar
Elhunyt

Harizaj
Állampolgárságaalbán
Foglalkozásapolitikus
Albánia 9. közmunkaügyi minisztere
Hivatali idő
1921. október 16. – 1921. december 6.
miniszterelnökPandeli Evangjeli
ElődMehdi Frashëri
UtódKoço Tasi
Albánia hadügyminisztere
Hivatali idő
1921. december 6. – 1921. december 12.
miniszterelnök
ElődIsuf Gjinali
UtódShefki Kosturi
Sablon • Wikidata • Segítség

Zija Dibra vagy Zia Dibra (nevének ejtése zija dibɾa; Dibra, 1890 – Harizaj(wd), 1925. január 25.) albán politikus. Az 1920-as évek első felében a később I. Zogu néven albán uralkodó, Amet Zogolli legkérlelhetetlenebb ellenfelei közé tartozott. 1921 végén rövid ideig két kormányban is vállalt miniszteri feladatokat.

Életútja

[szerkesztés]

Dibra neve 1920 körül lett ismert, mint a jugoszláviai albán és macedón nacionalista politikai szervezetek összekötője.[1] Csakhamar Albánia politikai életébe is bekapcsolódott, közmunkaügyi miniszterként részt vett az 1921. október 16-a és december 6-a között működő, Pandeli Evangjeli vezette koalíciós kormány munkájában.[2] Egyes források szerint azon fegyveresek egyike volt, akik december 6-án a hajnali órákban Aqif Elbasani régens utasítására Evangjeli fejének szegezett fegyverrel érték el, hogy a miniszterelnök aláírja lemondását.[3] Az ezt követően Hasan Prishtina vezetésével megalakult „ötnapos kormányban” Dibra kapta meg a hadügyi tárcát.[4]

1922 februárjában Bajram Currival és Elez Isufival együtt tagja lett annak a Hasan Prishtina köré szerveződött, koszovói bázisú politikai ellenzéki körnek, amely a hatalmát konszolidáló Amet Zogolli (a későbbi I. Zogu) politikájával szembeszállva az 1921 decemberében feloszlatott Evangjeli- és Prishtina-kormányok koalíciós kormányzásához kívánt visszatérni. Miután Zogolli elutasította kezdeményezésüket, fegyveres felkelést szerveztek a Zogolli fegyverbeszolgáltatási rendelete miatt egyébként is feldühödött hegyvidéki északalbánok részvételével.[5] Felkelőseregük Prishtina vezetésével csakhamar Tirana határában készülődött a támadásra, a Xhafer Ypi vezette kormány és a nemzetgyűlés pedig ideiglenesen áttette székhelyét Elbasanba.[6] A belügyminiszter Zogolli fegyveresei élén elbarikádozta magát a fővárosban, és megkezdődött az utcáról utcára megvívott gerillaháború. A brit nagykövet beavatkozását követően a lázadók legnagyobb csoportját vezető Isufi visszavonta embereit, így Zogolli 1922. március 11-éig sikeresen szétverte a felkelők maradékát.[7] Dibrának sikerült külföldre, Isztambulba szöknie, majd katonai tanácsadóként csatlakozott az albán emigráció bécsi székhelyű Zogolli-ellenes politikai szervezete, az Albán Bizottság tevékenységéhez.[8]

Dibra 1924-ben hazatért, és részt vett a Fan Noli vezette júniusi forradalom harcaiban, amelynek győzelme után Zogolli – ekkor már nyugatiasított nevén: Zogu – elhagyni kényszerült Albániát. Dibra az ezt követő időszakban tanácsadóként támogatta a Noli-kormány munkáját.[9] 1924 végén az ő feladata volt, hogy régi bajtársát, Elez Isufit meggyőzze a jugoszláv katonai segítséggel hatalmát visszaszerezni készülő Zogu elleni harcra. Érvelésében az északalbánok általános szerbellenességre apellált, miszerint Zogu akciója gyakorlatilag kiszolgáltatja Albániát Jugoszláviának, de a Noli-kormány nevében a pénzt sem sajnálta Isufi meggyőzésére.[10]

Zogu azonban 1924 decemberében Isufi segítsége nélkül is sikeresen visszaszerezte a hatalmat. Dibrát 1925. január 23-án Vlorában fogták el, miután Nolitól és a júniusi forradalmi kormány más politikusaitól eltérően nem volt hajlandó külföldre szökni. A hivatalos tudósítások szerint amikor internálásának kiszemelt helyére, Beratba kísérték, Dibra 1925. január 25-én Harizaj(wd) falu határában lóháton szökést kísérelt meg, az őt kísérő csendőr pedig agyonlőtte.[11]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. ↑ Baxhaku 2012 .
  2. ↑ Pearson 2004 :180.; Dervishi 2012 :13. • Vö. Réti 2000 :47.
  3. ↑ Qafoku 2017 :70.
  4. ↑ Dervishi 2012 :14.; Qafoku 2017 :83.
  5. ↑ Pearson 2004 :188.; Fischer 2012 :36.
  6. ↑ Fischer 2012 :36.
  7. ↑ Pearson 2004 :191.; Fischer 2012 :36–37.
  8. ↑ Pearson 2004 :191.; Baxhaku 2012 ; Fischer 2012 :65.
  9. ↑ Pearson 2004 :225.; Baxhaku 2012 ; Fischer 2012 :72.
  10. ↑ Baxhaku 2012 ; Fischer 2012 :72.
  11. ↑ Baxhaku 2012 . Vö. Réti 2000 Pearson 2004 :246.; Fischer 2012 :77.; Zavalani 2015 :195. • Vö. Réti 2000 :51.

Források

[szerkesztés]
  • ↑ Baxhaku 2012: Fatos Baxhaku: Zija Dibra: Të fshehtat e një vrasjeje (’Zija Dibra: Egy gyilkosság titkai’). Shqip (2012. október 13.) (Hozzáférés: 2020. április 14.)
  • ↑ Dervishi 2012: Kastriot Dervishi: Kryeministrat dhe ministrat e shtetit shqiptar në 100 vjet: Anëtarët a Këshillit të Ministrave në vitet 1912–2012, jetëshkrimet e tyre dhe veprimtaria e ekzekutivit shqiptar (’Az albán államiság száz évének miniszterelnökei és miniszterei: Az 1912–2012 közötti minisztertanácsi tagok, életrajzuk és tevékenységük’). Tiranë: Shtëpia Botuese 55. 2012. ISBN 9789994356225  
  • ↑ Fischer 2012: Bernd Jurgen Fischer: King Zog and the struggle for stability in Albania. Tirana: Albanian Institute for International Studies. 2012. ISBN 9789928412522  
  • ↑ Pearson 2004: Owen Pearson: Albania and King Zog: Independence, republic and monarchy 1908–1939. London; New York: Centre for Albanian Studies. 2004. = Albania In the Twentieth Century, 1. ISBN 1845110137  
  • ↑ Réti 2000: Réti György: Albánia sorsfordulói. Budapest: Aula. 2000. = XX. Század, ISBN 9639215740  
  • ↑ Qafoku 2017: Roland Qafoku: Historia e 33 kryeministrave të Shqipërisë nga Ismail Qemali te Edi Rama (’Albánia 33 miniszterelnökének története Ismail Qemalitól Edi Ramáig’). 2. kiad. Tiranë: Onufri. 2017. ISBN 978-9928-226-63-1  
  • ↑ Zavalani 2015: Tajar Zavalani: History of Albania. Ed. by Robert Elsie, Bejtullah Destani. London: Centre for Albanian Studies. 2015. = Albanian Studies, ISBN 9781507595671  

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Zija_Dibra&oldid=25622965”